Varrógép-torta lépésről lépésre

Valamikor a tél közepén, januárban kérdezte meg a barátnőm, sütnék-e egy különleges tortát az apukájának a 60. szülinapjára, április közepén. Újabb nagyszerű kihívás lehetősége csillant fel előttem, ráadásul számomra nagyon kedves személyeknek szerezhettem örömet  - természetes volt, hogy elvállaltam a felkérést, s mennyire büszke voltam rá! :)

Az ünnepelt szabóként dolgozik fiatal kora óta, így evidens volt, hogy a tortát varrással kapcsolatos dekorációba kell bújtatni. Barátnőm ötlete az volt, hogy egy klasszikus kerek tortára mintázzam meg fondantból az apukáját, amint gépe fölé görnyedve varrogat. Előttem pedig nyomban megjelentek azok a csodás képek varrógép alakú tortákról, melyekbe gyakran belefutok az interneten tortás oldalakat böngészve. Tetszett az ötlet a barátnőmnek is, én pedig bátran belevágtam a dologba, hiszen ha már annyi embernek sikerült, nekem miért ne sikerülne könnyedén?! Na, itt volt az első tévedésem...

Először is fényképekre volt szükségem arról a varrógépről, melyen barátnőm apukája dolgozik, mert ugye csakis úgy lehet igazán személyes a dolog, ha az ő gépét mintázom meg. Februárban már meg is érkeztek a képek, barátnőm nagy titokban készítette őket...

Kutakodni kezdtem a netem a varrógép-torta elkészítésének technikája után. Számtalan lehetőséget áttanulmányoztam, alaposan körbejártam a témát. Az előre megvásárolható műanyag állványos variáció nem volt szimpatikus, ezért úgy döntöttem grillázsból készítem el a vázat, és erre építem rá a tortát. Utána ezen a terven is módosítottam, mert nem voltam biztos benne, hogy a grillázs megfelelően fog viselkedni (értsd.: nem olvad meg) a torta alatt, és kockáztatni nem akartam. Végső döntésem az volt: erős kartonpapír + saslikpálcikák hada fogja alkotni a stabil és biztos vázat. Második tévedés.

A kisebb kellékeket már néhány nappal a szülinap előtt elkezdtem készítgetni: cérnát, gyűszűt, ollót és gombokat mintáztam fondantból. Utána megsütöttem a vaníliás piskótát (ami egy jó kis kuglórecept szerint készült).

Édes kis apróságok :)

A torta összeállítását mindig nagyon élvezem. Először is kiszabtam a piskótából a megfelelő méretű, alakú lapokat: hosszú téglalap alakot a gép felső részéhez, és négyzet alakú lapokat a törzséhez-lábához, majd betöltöttem őket a csokis-meggyes krémmel. A felső, hosszú részt egy méretre szabott, erős és alufóliával bevont kartonra helyeztem. A lábába négy darab méretre vágott saslikpálcikát helyeztem, hogy a fölé helyezett torta ne tudja összenyomni, ne nehezedjen rá. Ezen kívül három hosszabb saslikpálcika rögzítette a gép felső részét a törzshöz, melyek az előre elkészített lyukacskákon szelték át a kartont. A hátsó rész tehát nagyon stabil volt, az elejét viszont csak egy pálcika tartotta...

A betöltött tortát még faragtam, pótolgattam, formára alakítottam, majd bevontam vajkrémmel, így:

A varrógép eleje még mindig instabil volt, dőlt jobbra-balra. Jobb ötletem nem lévén, fondantból építettem alá egy "tartót" a tű részhez, azt remélve, hogy az majd kellően megkeményszik és stabilan megtartja az egész gépet. Harmadik tévedés. Ettől függetlenül a tortát beburkoltam, elkezdtem díszítgetni; igyekeztem az eredeti gép színeit lemásolni. Közben pedig az egészet alá kellett támasszam, ha nem szerettem volna a földön landolva látni...

 

Akkor adtam fel végleg ezt a fajta stabilizálási kísérletet, amikor a gép orr része leszakadt, levált a felső részről. Mert ez a maréknyi rész alulról volt ráépítve a kartonra, és úgy tűnik, nem tapadt rá megfelelően. Meg amúgy is... a gravitáció nagy úr! Szóval a tű fölötti rész kezdett leválni, a burkolat szakadt, a piskóta lelógott... Ettől kezdve nem fényképeztem, csakis a tortára koncentráltam, és próbáltam menteni a menthetőt. Végülis a megmentőm apukám személyében érkezett, aki mélységesen átérezte a problémámat. Tervezőmérnökként gyorsan tervezett is nekem egy pici állványt, amit a torta első részébe helyezhettünk be. Kivonult a műhelyébe, fúrt-faragott, esztergált és hegesztett... Két óra múlva már kezemben tarthattam a kis fém állványt, aminek volt egy tenyérnyi lapos talpa, rajta merőlegesen egy fém rudacska, és hat centiméter magasságban egy újabb fém lap (ez tartotta a leszakadni készülő részt), majd a rudacska folytatódott tovább, akár egy tengely, ami szintén a stabilitást szolgálta; együtt a torta alá helyeztük az orr-résznél, és a tortám stabil volt, akár a szikla. Ezer köszönet érte, sok-sok embernek okozott ezzel örömöt. De legfőképpen nekem :)

Ettől kezdve már "csak" csinosítgatni, díszítgetni kellett a tortát. És korrigálni az orr-részt, amely majdnem levált a felső résztől. Pöttyös anyagot készítettem, és behelyeztem a gép "tűje" alá...

Felkerült a tortatálcára a sok pici gomb, gyűszű, kréta, tű, cérna és az olló is :)

És hát igen... a torta, ha nem is lett az eredeti tökéletes mása, de készen volt, stabil volt, varrógép volt:

Ahogy már többször írtam róla, számomra az a legfontosabb, hogy az ünnepelt érezze, hogy ez a torta neki készült, róla szól. A barátnőm apukája ráismert a tortában az ő varrógépére. Talán a gép testén lévő fehér gumi segített neki ebben, aminek a funkcióját még nem tudom, de majd megtudakolom :) És tetszett neki. És meghatódott. Persze tévedés lenne azt hinnem, hogy mindez csupán az én tortámnak köszönhető; nem így van. Meghatódott, mert a csodálatos családja állta körül ezen a nagyszerű napon; mert a szeretteivel ünnepelhetett. De titkon remélem, hogy kicsit, ici-picit, épp csak egy sütimorzsányit nekem is szerepem volt benne. Isten éltesse még nagyon sokáig, Jóska bácsi! :)