Mindig szerettem elkezdeni dolgokat. Belevágni, kipróbálni, csinálni valami újszerűt, ami izgalmas kihívásokat és kreatív kibontakozási lehetőségeket ígér számomra. Mint most ez a blog. Nem könnyű elkezdeni, de megtörtént :)
Ezt azonban megelőzte egy méginkább újszerű dolog: a torták világába való belecsöppenésem. Néhány hónapja történt csupán, hogy elkészítettem első marcipánnal, majd fondanttal bevont, kreatívan díszített tortámat - gyenge szárnypróbálgatás volt, sok kudarccal... a marcipán lefolyt a tortáról a hűtőszekrényben, a krém felolvasztotta a fondantot, és folyt, ragadt minden. Sokszor. Még annál is többször. És elkezdődött a lázas kutakodás a "technika" megismerése után; trükköket sajátítottam el és fedeztem fel, kitaláltam dolgokat, próbálgattam, kísérleteztem. És a tortáim egyre biztosabb lábakon álltak, mára már semmi nem folyik sehová, a díszek is helyükön vannak. És szerelmes vagyok. Mert megtaláltam életem harmadik szerelmét ebben a kreatív világban, ahol egyszerre több érzékszervnek tudok kedvezni, ahol nemcsak finomat, de szépet, különlegeset, személyre szólót tudok alkotni. Ja, és hogy ki az első két szerelmem? Igazából három van, de a második kettő egynek számít: Ő és a két imádott kisfiam :)
És még mennyit kell tanulnom! Kísérletezni, próbálgatni, okulni. Tervezni és megvalósítani. Gyakorolni, megmérettetni, örömöt okozni. Erről fog szólni ez a blog. A tanulási folyamatról, melyet most kezdek el. Mert ugye imádok elkezdeni dolgokat, főleg ilyet, amit soha nem kell befejezni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése