Az első próbálkozás - Pándi meggytorta

2009-ben az Ország Tortája a Pándi meggytorta lett; magával a tortával azonban nem cukrászdában találkoztam először, hanem egyik kedvenc főzőmagazinom címlapján, majd a másik kedvencemen is, és az internetes portálokon is rendre belefutottam ebbe a - már látványra is nagyszerű - süteménybe. Természetesen ki kellett próbálnom! :)
Nem tudom, más családokban hogy van ez, de nálunk mindenkinek megvan a kedvenc ízvilága édességek terén. Nagyobbik fiam nem szeret semmit, ami csokis (nahát, micsoda gyermek!), vagy ami kakaót tartalmaz, ellenben szeret mindent, ami mazsolás, lekváros vagy almás. Vele ellentétben a kicsi imádja a csokit, és szereti a gyümölcsös-joghurtos ízeket, töltelékeket. Én szeretek mindent, ami túrós, és bolondulok mindenért, ami mákos; a férjem pedig az almás, diós és meggyes ízeket kedveli. Neki akartam kedveskedni, amikor egyik szülinapjára megsütöttem életem csaknem első tortáját; Pándi meggytorta tekintetében viszont teljes bizonyossággal ez volt az első próbálkozásom. A tortát a "hivatalos" recept alapján készítettem el. Persze nem elégedhettem meg azzal, hogy simán összedobok egy kis tortácskát - egyenesen egy focipálya alakú tortával indítottam, a közepén egy hatalmas focilabdával. Vagyis ez volt a terv. Megvettem a sok-sok marcipánt, vettem a bevásárló központban kapható folyékony ételfestékből néhányat, megsütöttem a tortát, betöltöttem, majd bevontam a megszínezett marcipánnal.

És már el is követtem a két leghatalmasabb hibát, amit csak elkövethet az ember, ha burkolt tortát szeretne készíteni. 1. Folyékony ételfestéket, ha csak lehet, ne használjunk marcipán, fondant színezésére. Változtat a massza állagán, minőségét is rontja. Legjobb a gél állagú festék. 2. Minden tortát alaposan be kell kenni vajkrémmel, mielőtt bevonnánk. Ennek több funkciója is van:

- így tapad rá a burkolóanyag a tortára;

- a torta esetleges felületi hibáit korrigálhatjuk vajkrémmel;

- a vajkrém megakadályozza, hogy a torta krémje eláztassa a marcipánt, fondantot.

Na, éppen ezeket akkor még nem tudtam. Sőt, még nagyon-nagyon sokáig nem. A környezetemben élők bizonyára könnyűszerrel fel tudnának sorolni jó pár esetet, amikor a sikeresen burkolt tortámról egy idő után elkezdett olvadozni a burkolat, csöpögött az alja, folyt minden szerteszét. Ó, ha tudtam volna, hogy ennek a védőbástya szerepű vajkrém-hiány az oka! :)
Nem vagyok büszke az első burkolt tortám kinézetére, de biztosíthatok róla mindenkit, hogy az íze fenomenális volt, és a párom nagyon örült neki.

Hihetetlen, mennyire a helyén van minden ebben az álomszerű tortában. A különleges meggyes lapok, a brandys meggyes réteg és a fehér csokis-mascarponés habkönnyű krém együttese tökéletes összhangban egyesülnek, és elégítik ki még a legínyencebb elvárásokat is. Minden elismerésem a torta megálmodóinak (és nem csupán ezért a toráért...)!
Azóta még többször elkészült nálunk ez az isteni torta. Volt, hogy majdnem-klasszikus formában tálaltam (mert ugye cukorlevelek helyett gumibéka is megteszi, ha az ember kreatív)...

... és a Danika 4. szülinapjára készült torta is Pándi meggytorta volt. Amint az jól látható, itt sem fedeztem még fel a vajkrém jótékony feladatát - hej, pedig de sok fejfájástól és stressztől mentesültem volna! :)

Nos, valahogy így indult barátkozásom a tortákkal is, a marcipánnal is. És bár a végeredmény - a torták külsejét tekintve - egyik esetben sem olyan volt, amilyennek előtte megálmodtam őket, az ajándékozottaknak mégis mindegyik esetben nagy örömöt okoztak. Hogy miért? Mert ez nekik, csakis nekik készült, ez most róluk szólt. És hiszem, hogy nem elég az, ha egy ünnepi torta finom, ízletes; a torta mindig, minden esetben az ünnepeltről kell szóljon, személyre szabottan kell készüljön. Mert a torta egy különleges ajándék. Ezért olyan szép és izgalmas ez az út, ezért jelent számomra minden torta más-más nagyszerű kihívást.