Folyamatosan keresem az alkalmat, amikor az óvodába "feltűnés" nélkül vihetek/küldhetek sütit, tortát a gyerekeknek. És a felnőtteknek, természetesen! :) Mert folyamatosan ki szeretnék próbálni valami újat, gyakorolni, kísérletezni szeretnék. Persze egy idő után az óvónéniknek is feltűnik, ha túl sok süti érkezik, talán rá is unnak... (bár még nem jelezték). Ezért örültem a mikulási és karácsonyi ünnepségnek, a farsangnak, a húsvét közeledtének, és már előre várom a gyereknapot! :)
Régóta szerettem volna gombaház-tortát sütni, és a törpés sütemények is nagyon népszerűek mostanában cukrász-körökben. Több száz ötlet kering a neten is ebben a tematikában, és úgy gondoltam, az ovis farsang ideális alkalom lenne arra, hogy végre elkészítsem a vágyva-vágyott tortát. El is készült. Valójában két külön tortából állítottam össze: egyik a ház törzse, másik a ház teteje; mindkettő trüffelkrémes, de külön faragtam, burkoltam, díszítettem őket, s csak a legvégén, oviba szállítás előtt raktam egymásra őket. Közepén, a ház "tengelyeként" a jól bevált saslikpálcika kapott most is helyet, ez biztosította, hogy a gombaház kalapja ne csússzon le a törzséről. Egy gombaház-torta önmagában azonban mit sem ér, csakis törpikékkel lehet hiteles. Nemdebár? :)
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen tortánál nagyon fontos szempont az is, hogy huszonnégy gyerek fog osztozni rajta; tehát vagy nem teszek rá kicsi cukorfigurákat egyáltalán, vagy készítek minimum huszonnégy darabot, hogy mindenkinek jusson belőle. Mi mást tehettem volna? Elkészítettem minden gyerek számára egy kicsi törpikét:
A törpikéket tojáslikőrös-csokidarabkás minimuffinok tetejére ültettem. Természetesen a kész sütikben nyoma sem volt alkoholnak, annál inkább a selymes, vaníliás íznek.
Nos, így népesült be az egylakásos Aprajafalva sok apró lakóval :)
És bár a sok kis lakó nagyon hangulatossá teszi az összképet, mit sem érne az egész néhány igencsak jellegzetes karatker nélkül... Ezért alkottam meg egy kissé túl fiatalos Törpapát, egy igencsak bárgyú Törpillát, néhány kukucskáló törpikét és Okoskát, aki épp' hozza megszokott formáját:
Sokkal meseszerűbb, természetesebb mosolyú figurákat szerettem volna. Talán legközelebb jobban sikerül. A gyerekeknek így is tetszett, állítólag szőrén-szálán eltüntették a kis figurákat, muffinokat, tortát. És ami a legjobb: a sütiket látván az óvónő bevallotta, hogy eredeti terve szerint a teljes csoportot Hupikék Törpikéknek szerette volna beöltöztetni, de ezt a gyerekek egyéni elképzelései meghiúsították. Sebaj, törpikék így is farsangoltak a Borókában; nem a gyerekek bőrébe, hanem pocakjukba bújva! :)
Nos, így népesült be az egylakásos Aprajafalva sok apró lakóval :)
És bár a sok kis lakó nagyon hangulatossá teszi az összképet, mit sem érne az egész néhány igencsak jellegzetes karatker nélkül... Ezért alkottam meg egy kissé túl fiatalos Törpapát, egy igencsak bárgyú Törpillát, néhány kukucskáló törpikét és Okoskát, aki épp' hozza megszokott formáját:
Sokkal meseszerűbb, természetesebb mosolyú figurákat szerettem volna. Talán legközelebb jobban sikerül. A gyerekeknek így is tetszett, állítólag szőrén-szálán eltüntették a kis figurákat, muffinokat, tortát. És ami a legjobb: a sütiket látván az óvónő bevallotta, hogy eredeti terve szerint a teljes csoportot Hupikék Törpikéknek szerette volna beöltöztetni, de ezt a gyerekek egyéni elképzelései meghiúsították. Sebaj, törpikék így is farsangoltak a Borókában; nem a gyerekek bőrébe, hanem pocakjukba bújva! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése