Nem szoktam elégedett lenni a tortáimmal. Persze, ha elégedett lennék már most, a legelején, az már régen rossz lenne... Én azonban kifejezetten elégedetlen szoktam lenni, az önbizalmam negatív előjelet kap, amikor egy-egy torta megszületik, és mindig pontosan tudom, mit kellett volna másképpen csinálni. És mindig megfogadom, hogy legközelebb sokkal jobb, pontosabb, körültekintőbb leszek...
Ezzel a tortával azonban máshogyan volt: nekem is tetszett. Majdnem elégedett voltam vele. Persze aggódtam, hogy a babaváró vendégek majd nem a jó oldalát nézik a tortának (a gólya bal arcán, nyakán húzódik a burkolat két szélének találkozása, és ez, alig észrevehetően bár, de látszott), mégis nagyon büszke voltam rá! Sok-sok új dolgot próbáltam ki e torta megalkotása során, és nagyon jó volt a végén azt az eredményt kapni, amit korábban elképzeltem, megterveztem, megálmodtam! :)
A téma adott volt: fészekben ülő gólya, a csőrében babát tart, körülötte "valamilyen" babaváró muffinok. És mivel a gólya igencsak hosszú nyakkal van megáldva, ennek elkészítése jelentette számomra a legnagyobb kihívást. Egy, a számomra teljesen új technikával próbálkoztam, melyhez Farkas Vilmos leírását követtem (Tortadíszítés Magazin, 2014. februári szám, Sárkány torta): grillázsból készítettem vázat a nyaknak, fejnek, amit teljes szilárdulás után plasztikcsokival építettem körbe, és ezzel adtam meg a teszrészek végleges formáját. Ezután a megszokott módon burkoltam, díszítettem.
A gólya fején néhány egyszerű formából és színből kialakítottam a gólya arcát, haját :)
A fészekhez és a gólya testéhez sütöttem egy 26 cm kör alakú és egy 20x30 cm-es vaníliás kuglóftésztát 8, ill. 6 tojásból. A kör alakú piskótát fészek alakúra faragtam, vagyis az alját keskenyítettem, míg a tetején körben kijelöltem egy 2-3 cm széles karimát, középre pedig "beterveztem" a gólya testének alsó részét, ami egy nagy, ovális rész volt. A fészek széle és az ovális rész közé 2-3 cm mély "árkot" véstem, ezzel megadtam a fészek formáját. A szögletes piskótából építettem fel a gólya testét az előre kijelölt helyen, és csak ezek után szeltem lapokra a tésztát. Isteni finom, életem talán legjobb narancsos trüffelkrémével töltöttem be; a krém tökéletes dermedése után faragható volt a tortám, így még tudtam igazítani a fészek és a test esetleges formátlaságainál. A nyakrésznél kialakítottam egy félkör alakú részt, ahová a későbbiekben a nyakat be tudtam illeszteni.
Sajnos fázisfotók nem készültek. Ilyen örömteli munkánál annyira beleélem magam a tennivalók izgalmába, hogy megfeledkezem a gépemről, de igyekszem ezt legközelebb pótolni :)
A fej beillesztése szintén izgalmas volt. Ahhoz, hogy majd megfelelően a testhez tudjam ragasztani, előbb burkolnom kellett tortának a megfelelő részét. Burkoltam tehát fehér fondanttal a gólya testét, és a fészeknek is azt a kicsi részét, amely a nyakkal előreláthatólag érintketett. Az érintkezési pontokat ehető ragasztóval kentem be, majd a gólya testét picit megemlve alá-elé helyeztem a nyakat, fejet. Hűtőben hagytam a teljes száradásig.
Ezután már nem sok tennivalóm volt vele. Farkat és szárnyakat ragasztottam neki, melyeket nagy rózsalevél-kiszúróval szúrtam fekete és fehér fondantból:
A csőrben lógó pólyát babával néhány nappal korábban elkészítettem, hogy tökéletesen száradjon meg. Mivel elég súlyos volt, a fészek szélére helyeztem, nemcsak ragasztottam, saslikpálcikával is rögzítettem őket a nagyobb stabilitás érdekében. A csőrnél ragasztottam, majd a masnival erősítettem meg a tartását.
Nos, ilyen lett az én első babaváró tortám :)))
A muffinok elkészítése jóval egyszerűbb volt. Először a pici babafejeket készítettem el, figyelve arra, hogy többféle babaarc is szerepeljen. Elég rémisztő lett volna a jövendőbeli anyuka számára huszonnégy ordító kis fej az ünnepi sütiken... :)
A sütik Stahl Judit receptje alapján készült párizsi csokis muffinok. Nagyon finom, elegáns, különleges muffin, gyakran készítem ünnepi alkalomra. Ezekre helyeztem rá a kicsi fejecskéket némi díszítés kíséretében:
Az összhatás valóban nagyon babavárósra sikeredett. A kismamának igazi meglepetés volt, és nagyon tetszett neki :)
Bízom benne, hogy legközelebb a kék változatot is elkészíthetem. Mert ezt a tortát valóban öröm volt készíteni. Nemcsak a végén volt sikerélmény, az eredményt látva; közben is, folymatosan éreztem, hogy ez most valahogyan annyira más, annyira jó. Pontos és letisztult formák, vonalak, egyszerű és mégis különleges. Minden gördülékenyen ment, minden a helyén volt, minden az elvárt módon viselkedett. És talán minden tortakészítő álma éppen ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése