Máig megmagyarázhatatlan számomra, honnan vettem a bátorságot (én, aki mindössze néhány hónapja tortázom...) ahhoz, hogy benevezzek egy tortafesztivál versenyére. Méghozzá két tortával! Bár a környezetemtől kapott visszajelzések folyamatosan pozitívak, az óvodából az anyukák elismerő szavakkal árasztanak el, a családom, rokonság, baráti kör is támogat és sok-sok biztatást kapok, mégis úgy éreztem, szakmai körökben is meg kell méretnem magam. Nagyon merész, mondhatnám, vakmerő ötlet volt ez részemről - na de az ember kíváncsi, türelmetlen, visszajelzést akar minden oldalról. Különösen igaz ez rám... Szóval beneveztem két hozott tortával a Palotási Tortafesztivál versenyfelhívására, és izgatottan vártam a nagy napot.
A hozott torták értelemszerűen otthon készülnek el, a fesztiválon "csak" kiállítjuk őket, közszemlére tesszük mind az érdeklődő közönség, mind a szakmai zsűri számára. Így volt időm alaposan megtervezni a tortáimat. Az egyik tortámat mindenképpen magyar irodalmi vonalon képzeltem el, végül a János vitéz mellett döntöttem. A költemény kezdő jelenetét szerettem volna ábrázolni, a második részt, amikor a szerelmes fiatalok fölött megjelenik a gonosz mostoha árnyéka és ő maga is, teljes mivoltában. Egy nagyon játékos, mesés, különleges, lenyűgöző tortát képzeltem el. Nem olyan lett. Hanem ilyen:
És bár a torta összképe nem volt sem játékos, sem lenyűgöző, mégis volt rajta két olyan díszítőelem, amit nagy-nagy élvezettel készítettem, és amelyek számomra tényleg különlegesek voltak: a báránykák és a gonosz mostoha figurája. Ezek elkészítését osztom most meg veletek lépésről lépésre, hátha valakit alkotásra inspirálok vele :)
A báránykák elkészítése eléggé időigényes, és több fázisban volt megvalósítható - többször is száradási időt kellett hagyni az egyes elkészült részeknek, hogy a munka utána biztonsággal folytatható legyen. Az alábbi anyagokra és eszközökre volt szükségem, illetve ehető ragasztóra a részek összeállításához:
Először a bárányok testrészeit készítettem el világos rózsaszín cukormasszából: a fejet, füleket, testet és lábakat. Az alábbi képen látható, hogy mindegyik testrésznél gömb alakból indultam ki, és azt formáltam ovális, vízcsepp, illetve körte alakúra. A bárányok száját és a lábakat a körömrésznél éles, hegyes késsel vágtam be.
Miután a részecskék megszáradtak, ehető ragasztóval illesztettem össze őket különböző pozícióban: voltak fekvő, ülő, álló és legelésző bárányok. És nagyon viccesen néztek ki így, pucéron :)
Ekkor indult be a türelemjáték: fehér cukormasszából pici golyókat formáztam. Nem ragasztottam fel őket rögtöm, kicsit száradniuk kellett, hogy alakjukat megőrizzék a ragasztás során, de túl keménnyé sem száradhattak, mert akkor nem tudtam megfelelően egymás mellé ragasztani őket. Szóval, a közepesen megkeményedett golyócskákat részletekben ráragasztottam a bárányokra, 1-2 sor után hagytam pihenni, hogy a ragasztó száradjon meg, a golyócskák stabilak maradjank a bárányok testén, fején. Utána folytattam, újabb 1-2 sort ragasztottam, majd pihi, és így tovább.
Hosszú órákig tartott a munka, no de igazi cukiságok születtek viszonzásképpen. Végül még feketéből szemeket, sötét rózsaszínből orrokat ragasztottam a barikáknak, és készen is volt a juhnyáj. Hát nem tündéri? :)
Természetesen a fekete volt a kedvencem. :)))
A gonosz mostoha alakjának elkészítése sokkal bonyolultabb volt, de legalább izgalmasabb is :) A magas figura váza ugyanazzal a technikával készült, mellyel a gólyás torta is, legutóbbi bejegyzésemben írtam róla. Most azonban fázisfotókkal tudom bemutatni a munka teljes menetét.
Miután megterveztem az alakot, grillázsból megformáztam a vázát: a hosszú, vékony testet, fejet, karokat és egy lapos talpat, amin a figura állni fog. A grillázshoz cukrot olvasztottam meg ("égetett cukor" - de ez eléggé téves megnevezés, nem szabad égetni!), melybe ugyanannyi mennyiségű durvára darált diót kevertem. Nem kellett precíz, pontos munkát végezni (az majd a plasztikcsokis művelet feladata), és nem is tudtam volna: a forró masszával dolgozni ugyanis nem egy leányálom. Csak forrón formázható, de akkor még éget, hidegen meg már szétomlik... Szereztem is néhány jó kis égési sérülést, de sebaj, gyakorlat teszi a mestert! :) Ilyen lett tehát a váznak a legbelső, grillázsos része:
Amikor keménnyé dermedtek a részek, kicsi adag cukrot olvasztottam, és ezt használtam ragasztónak a részek rögzítéséhez. Amikor a figura már összeállt, plasztikcsokival burkoltam be mindenhol, és arra törekedtem, hogy minél jobban megadjam vele a figura végleges alakját. A plasztikcsokihoz felolvasztottam 500 gramm étcsokit, majd hozzákevertem 180 gramm glüzózszirupot (ez utóbbi helyettesíthető mézzel, melyből jelen esetben 250 grammra lett volna szükség). Összegyúrtam, majd kis részletekben mikróznom kellett a masszát ahhoz, hogy újra puha, nyújható legyen. Így nézett ki a boszorkány, miután megkapta csokiruháját:
A fejet és kezeket testszínű cukormasszából formáztam meg, jó sok ráncot véstem beléjük, majd teljes száradás után egy ecset segítségével vékonyan átkentem őket barna színű folyékony festékkel (porfestéket kevertem ki pici vízzel). A festék belefolyt a ráncokba, így azok láthatóvá váltak és élethűbb látványt keltettek. Szemet, szemöldököt, szájat, nyelvet és egy fogat építettem be a mostohának színes cukormasszából.
A váz és a többi testrész illesztésre készen állt:
A teljes testet vékonyra nyújtott, fekete cukormasszával burkoltam, ezután következett a fej és kezek ragasztása. Az illesztéshez cukormasszát használtam, amolyan puhább változatot, amibe sok-sok cmc-t gyúrtam, és vízzel hígítottam. Kicsit olyan volt, mint egy nagyon sűrű ragasztó, de azért formázható volt. Ezzel az anyaggal odaragasztottam, körbetapasztottam a kezeket és a fejet, sőt, a fej mögé egy hegyes részt is kialakítottam a boszorkány kendőjének. Száradásig alá kellett támasztani a részeket, de utána olyan erősen megkötött, mint a beton :)
Miután minden testrész a helyén volt, fekete és fehér cukormasszából hajat készítettem a figurának. Amikor a haj is a helyén volt, a fejrészt is burkoltam feketével, így lett a gonosz mostohának jó kis boszorkányos kendője-sapija :)
Ez az alak volt a versenytortám különlegessége. Tényleg édes volt (minden értelemben), viccesen félelmetes is, és garantáltan magára vonzotta a nézelődők tekintetét. Kár, hogy a torta összességében nem volt ennyire érdekes, kimunkált, különleges. Nem baj, talán majd legközelebb! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése